|
|
|
|
Kedvesemnek Szeretem halvány arcodat
S bágyadt fényű szemeidet,
Azt az ajkot, amely lángol
S mégis hallgat, mégis hideg.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Keserű életem... Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő csillagom
Csupán te vagy nékem.
|
|
|
Lithvay Viktória |
|
|
|
|
|
Veled örökké... Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az élet!
E nagy világban, kedvesem,
Együtt bolyongni véled!
|
|
|
Ábrányi Emil |
|
|
|
|
|
Karácsony-est. Karácsony-est. Egyik fiúnk az égben,
A másik tőlünk roppant messzeségben.
De kárpótlásul itt vagy te magad:
A rózsa, melyből két bimbóm fakadt.
|
|
|
Ábrányi Emil |
|
|
|
|
|
A legkedvesebbnek. Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye nincsen a világnak,
Mint ahányszor nevedet megáldom,
Viruló virágom,
Édes birodalmam, ragyogó világom!
|
|
|
Ábrányi Emil |
|
|
|
|
|
Kedves, nézd!... Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind alá-pereg...
Elsárgultak a mezők, mint
A haldokló emberek.
|
|
|
Ábrányi Emil |
|
|
|
|
|
Régi szerelmes levele Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a szalonkabáthoz te vagy a hit.
Az én szemem most már sohase álmos -
és hallgatom a szíved zajait.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Elbocsátó, szép üzenet Törjön százegyszer százszor - tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
Ha én kedvesemről gondolkodom... Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág minden gondolatom,
Gondolkodom rólad, szép kedvesem,
Ezt teszem napestig, egyebet sem.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
Óh szív! Nyugodj! Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Elmúlt a nyár... Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz...
És messze még a kikelet.
Oh, de én most nem rettegem
Úgy, mint egykor, a zord telet.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Játék Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre lecsucsúlva.
Kapnék lekváros kenyeret,
Azt is megosztanám veled.
|
|
|
Zemplényi Árpád |
|
|
|
|
|
Még tudok szeretni... Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még szívemben.
Még tudnék örülni, boldog lenni véled
Forró szerelemben.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Az álom... Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
Az én szerelmem... Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja szenvedély.
Az én szerelmem nyugodt tónak képe
Oly csöndes, tiszta, mély.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
Szerző
Kedvesemnek