|
|
buzuki kedvenc versei(Adatlap)
|
|
|
|
A Dunánál A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Eszmélet Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
Még tudok szeretni... Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még szívemben.
Még tudnék örülni, boldog lenni véled
Forró szerelemben.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
De jó annak... De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat örök, fájó
Könny helyett,
Kinek álmát nem zavarja
Semmi sem,
Mert nem tudja, mily nagy kín a
Szerelem!
|
|
|
Lithvay Viktória |
|
|
|
|
|
Temetés után A láng ellibbent a sötétben,
amint betört a szélroham,
de mi már hallgattunk is régen,
mint az öregek, komolyan...
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Névnapi dícséret Rózsás ajkaidon mámoros élet él,
munkás két kezeden nyílik a friss tavasz,
hajlós-szál derekad - nincs fakadóbb virág!
Hűs és drága zafír szemed.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Mama Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Születésnapomra Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse...
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
|
|
Szerző
Haza