|
|
|
|
Makrokozmosz. Leáldozott a nap, nem szól már a kolomp,
A tópart fövényén kikötve áll a komp;
Pihenni tért a nép, a kicsi ablakok
Sötétek, ámde fönnt ragyognak csillagok.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
A gondviselés. Mily szép a Föld! - mező ha zöldel
S nyár derekán aranykalászt terem;
A folyamakban hal tenyész s a háló
Nem jő fel zsákmány nélkül sohsem.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Régi és uj világ. A vallás menyországot ígér,
Ott lesz a lélek örök üdve!
Ez a hagyomány Egyptomból
Került be a keresztény hitbe.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
A régi és az uj Isten. A hajdankorban, aranykorban
Göröghon szép szigetvilágát
A rózsaújjú szűzi hajnal,
Édes fuvalma lengte át.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Krisztusban élek. Egész lélekkel, igaz szívvel
Hódolok Krisztus szellemének!
- Minden szavamból rám ismernek:
Akik igazán keresztények.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Angyalok. E földi élet csak küszöb
Egy fényes, magas Lét felé,
Midőn a lélek boldogan
Jut Istennek színe elé.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
A napimádó éneke. Égő Nap! a Menny királynéja Te,
Ki trónodról tekintsz a földre le.
Életet, áldást árasztva le ránk,
Szivem tárom ki előtted - Anyánk!
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Az anyanyelv. Az emberek, ha járnak-kelnek,
Hallanak mindenféle nyelvet:
- Egyik csicsergő, fülbemászó.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Angyalok. Éhinség előtt
Vonatkozással Szabolcska Mihály egy minap
megjelent költeményére.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Keresztény jelszavak. "Szeresd felebarátodat"
Igy szól a szép krisztusi - tan,
"Mint tenmagadat!" - ezzel sajna!
Nagyon megszigorítva van...
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
A kassai dómban. Kora reggel még, - oly hideg van -
S kis gyermekek hosszú sorokban
Templomba mennek.
Fiúk s lányok; külön padokba’
Imát rebegnek fagyoskodva
A jó Istennek!
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Örök igazság. Mióta ember van a földön.
A létezése okát kereste,
Istent látott a Tűzgolyóba nappal,
S holdfényben, csillagokban este.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Nőm halálakor. Beteg volt szegény, - nagy keservek
Ütöttek házunkon tanyát:
A lelkem sírt, ha vigasztaltam
A hervadó, szelíd anyát.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Északon. Drammen táján Norvégiában
Járok a fjord körűl magam:
Nézem, hogy a napfényes víznek
Mily csodás smaragd tűkre van.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Fanny. Az idő múlik, hanyatlik a nap,
Csak dereng még a láthatár felett;
De szivem forró, reszketek amint
Érintem fehér síma kezedet.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
Szerző
Természet