|
|
|
|
A barátság Ti, legszebb órái lefolyt életemnek,
Kik hű barátokat adtatok lelkemnek,
Mikép rajzoljalak tábláján szívemnek?
Titek áldlak, míg foly egy cseppje véremnek!
|
|
|
Kis János |
|
|
|
|
|
Keserű életem... Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő csillagom
Csupán te vagy nékem.
|
|
|
Lithvay Viktória |
|
|
|
|
|
A csók Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a lányt és a kerevetet.
|
|
|
Kiss József |
|
|
|
|
|
A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
A sok barát Szükség szerez, szükség csinál,
Szükség tanít barátokat,
`S szükség szerént kell a` barát,
Asztal barát, és pénz - barát...
|
|
|
Ungvár-Németi Tóth László |
|
|
|
|
|
Azt kérdezed... Azt kérdezed, hogyha olykor
Érzelmeim dalba zengem,
Hogy mi az, mi dalra késztet,
Minő ihlet száll meg engem?
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Kedvesemnek Szeretem halvány arcodat
S bágyadt fényű szemeidet,
Azt az ajkot, amely lángol
S mégis hallgat, mégis hideg.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Játék Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre lecsucsúlva.
Kapnék lekváros kenyeret,
Azt is megosztanám veled.
|
|
|
Zemplényi Árpád |
|
|
|
|
|
Nem tart örökké semmi... Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Az én szerelmem... Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja szenvedély.
Az én szerelmem nyugodt tónak képe
Oly csöndes, tiszta, mély.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
Szerző
Barátság