Vértesy Gyula

író, újságíró, tanfelügyelő
1867. szeptember 22. (Balassagyarmat) — 1925. június 10. (Budapest)

Szerző figyelése

Vers egy yen karosszékről

Édes apám is ebben üldögélt;
Ebben pihengetett, a míg csak élt.
A fáradtságát itt pihente ki,
Legjobb barátja volt e szék neki.

Tovább...

00

Szomorú vers egy kis zászlósról

Szegény kis öcsém hogy szerette
A virágokat, a napot.
S virágos május napos napján
A szivébe golyót kapott.

Tovább...

Utolsó vers

Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a szerelmemet!
S a verseket, remegő hangon
Úgy olvasgattam el neked.

Tovább...

Vers a versről

A verseket át is kell élni.
Szenvedni kell érteik sokat.
Könnyekkel kell végigöntözni
az összecsengő sorokat.

Tovább...

Eltört játékszer

Kis gyermek-ágy fölött egy nő áll,
Oly halovány, oly bús szegény!
Kezében fél-lábú lovacska, -
Tört fényű könnyek a szemén.

Tovább...

Rákóczi temetése

Míg éltél, csak pár ábrándos kurucból,
Nem egy országból állt a sereged –
Most hogy halott vagy, egész ország zúgja
A te szentséges, rebellis neved.

Tovább...

12

Indulóban

Hozd ki édes rózsaszálom
A lovamra a kantárom.
A lovamra kantárszárat,
Magamra meg' csókot, százat!

Tovább...

Verbunkos

Nem őrzöm én senki juhát
a király ád nekem gúnyát.
Gúnyát, csákót, gatyát, inget,
ingyen adják pajtás, mindet.

Tovább...

Zöld pázsit a sárga erdőben

A pázsit zöld az erdőszélen,
S a fák alatt sárga világ.
Itt már virul a tavasz szine,
Ott benn még téli sárgaság.

Tovább...

Csak azért se!

Bántotok mert irigyeltek,
Hogy nálatok jobb vagyok tán -
Hogy erős a testem, lelkem
S birom, amit a sors rak rám.

Tovább...