|
|
Vörösmarty Mihály versei
|
|
|
|
A vén cigány Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Alku a természettel Természet, ki mostohám vagy,
S tőlem mindent megtagadsz,
És egyébnek abból, amit
Rólam elvonsz, bőven adsz,
Halljad egyszer bús fiadnak
Nyílt szivéből jött szavát:
Nem pör az, nem rút kajánság
Ami nyitja ajakát.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A szegény anya Kínnal szült fiakat szomorúságodra neveltél;
Inségben nőttek nagyra könyűid alatt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az egerek Szegre, morály! bíztos hajlék, amelybe vonúltunk.
Lássunk munkához, rágjuk a hír fiait!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A magyartalan hölgyhöz Mert szép vagy, kellemid
Varázsát bámulom;
Mert jó vagy, tisztelet
Díjával áldozom...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szózat Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Melyik jobb? Tán annak is igaza van,
Ki szőke lányt szeret,
De százszorta inkább, ha ki
Barnával fog kezet.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Búcsú Szép Etelka, kit szivembe
Nem mulólag vettelek be,
Kit nem csalfa gondolattal,
Nem, sebes lángindulattal
Vesztemig kedveltelek...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A szép leány Hó, vagy hab, vagy csillag rémlik
Ott a völgy ölén?
Nem, nem, más az: amit véltem,
Csalfa tűnemény.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kedvenc
Bölcsesség