Ungvárnémeti Tóth Lászlómagyar költő |
Egy öreg, ki néha (hogy a bohót tanítaná,
S eszére hozná) esztelent játszik vala,
Felül egy ladikra, mellyet egy evező legény
Félkézzel is lehajthatott, s megyen a folyón,
A gyülekezet, mely valami pompás ünnepet
Ülvén, csoporttal jára a vízpartokon,
Csak oldalaslag nézte, mit akar, s mit csinál,
Mikor ő marokra szedi, s marokkal szórja be...
Egy szép öreg, bölcs, mint Aesopusz; kellemes,
Víg, mint Anacreon, midőn meghallaná,
Hogy a magyar literátorok versengenek,
Ezt a mesécskét költé - nagyon értelmesen:
Egy gyermekecske, akinek Vinczlér vala
Az apja, legelől látta a bort forrnia.
Páriz Pápait én úgy nézem, mint egy ereklyét!
Égessük meg hát, monda szavamra Begyes.
Önts az agyagra savanyt, kirepűl a szénszesz az égbe,
S más újabb testté változik a kis agyag.
Úgy omol a bú, s gond dalodra a Léthe vizébe,
Mint az eget metsző szikla vak árja rohan...
Ízt tudomány nélkül ritkán lelhetni magában,
Íz nélkül tudományt bírhat az elme gyakran.
Téged üdvözlek, kegyes Isten Asszony,
Hébe, Hérának szeretett leányát,
S majd Heraklesz tetteiért Olümpban
Égi jutalmúl
Nyerte mátkáját. Te vagy, aki által
Boldogok lőnek magok a hatalmasb
Istenek. Nektárod adott virágzó
Éltet azoknak...
Egy fényt, egy súgárt, s egy képet fest az Igazság:
Mégis ezerképpen tűnik előnkbe nekünk.
Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét,
Megyen egy berekbe, hogy magának, társai'
A' több madárkák seregökön rangot vegyen.
E' végre követi a' hamis Tudósokat,
Tekintetökre, és hangjokra nézve is.
Egy Csirke, a' mint a' szemét-dombon kapart
Eledelt keresvén; vatami szép gyöngyét talált:
Áh, monda, olly böcsös jósság! hogyan heversz
Illy csintalan helyen? Oh ha szép gyöngy! tégedet...
Köz a' baráti név; de ritka a barát.
Midőn ama' nagy Socratesz, (kinek dicső,
'S örök nevéért meg halálát is örömest
Ki állanám) egy kis házat csináltatott...
Látván az éhes róka egy Szőlő-lugast,
El kezd ugrálni a' finom gyümölcs után,
De majd, hogy el nem érte a szép fürtöket...