|
|
|
|
Az anyanyelv. Az emberek, ha járnak-kelnek,
Hallanak mindenféle nyelvet:
- Egyik csicsergő, fülbemászó.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A napimádó éneke. Égő Nap! a Menny királynéja Te,
Ki trónodról tekintsz a földre le.
Életet, áldást árasztva le ránk,
Szivem tárom ki előtted - Anyánk!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Angyalok. E földi élet csak küszöb
Egy fényes, magas Lét felé,
Midőn a lélek boldogan
Jut Istennek színe elé.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Krisztusban élek. Egész lélekkel, igaz szívvel
Hódolok Krisztus szellemének!
- Minden szavamból rám ismernek:
Akik igazán keresztények.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A régi és az uj Isten. A hajdankorban, aranykorban
Göröghon szép szigetvilágát
A rózsaújjú szűzi hajnal,
Édes fuvalma lengte át.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Régi és uj világ. A vallás menyországot ígér,
Ott lesz a lélek örök üdve!
Ez a hagyomány Egyptomból
Került be a keresztény hitbe.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A gondviselés. Mily szép a Föld! - mező ha zöldel
S nyár derekán aranykalászt terem;
A folyamakban hal tenyész s a háló
Nem jő fel zsákmány nélkül sohsem.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Makrokozmosz. Leáldozott a nap, nem szól már a kolomp,
A tópart fövényén kikötve áll a komp;
Pihenni tért a nép, a kicsi ablakok
Sötétek, ámde fönnt ragyognak csillagok.
|
|
|
|
|
|
|
|
Kedvenc
Anya
Előző oldal