|
|
|
|
Fanny. Életutam’ csaknem bejártam.
Csalódtam s tanúltam sokat.
S a tapasztallás forrásából
Hány víg, bolondos vers fakadt?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az én pesti családom. A muzeum mögött négy szeglet
Határol egy területet,
Amelyen folyik napi életem
S e kis világ ma már elég nekem.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Élet. Bármerre is, tekint a szem,
Mindenütt: élet! élet!
Rózsás öléből hinti szét
Anyánk, a nagy Természet.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mikrokozmosz. Megyek városból ki, messze
Hol nincs autó s velocipéd,
Hol csak virágokkal beszélek
S a tücsök mond el egy regét.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Isten képe. Hatodnapon teremte Isten embert,
Mint Mózes első könyve mondja:
Saját képére! s aztán megpihent, mert
A nagy probléma meg volt oldva.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Monothesimus. Jahve teremté a Világot,
Egy szavával, mondván: Legyen!
S a nap sütött s forgott a föld, és
Völgyben fű nőtt s a fa a hegyen.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A homokban. Láttam Párist, Rómát és Londont,
Tudok mindent, amit ember kigondolt,
A szív s az agy, mit magába vehet:
- S bejártam képzeletben az Eget.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Fanny. Az idő múlik, hanyatlik a nap,
Csak dereng még a láthatár felett;
De szivem forró, reszketek amint
Érintem fehér síma kezedet.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Pincs és veréb. Egy bolt elé a járda-szélen,
Valami jó kéz minden télen,
Kenyérmorzsát szór rendesen,
S eltünik szótlan, csendesen.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Északon. Drammen táján Norvégiában
Járok a fjord körűl magam:
Nézem, hogy a napfényes víznek
Mily csodás smaragd tűkre van.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nőm halálakor. Beteg volt szegény, - nagy keservek
Ütöttek házunkon tanyát:
A lelkem sírt, ha vigasztaltam
A hervadó, szelíd anyát.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Örök igazság. Mióta ember van a földön.
A létezése okát kereste,
Istent látott a Tűzgolyóba nappal,
S holdfényben, csillagokban este.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A kassai dómban. Kora reggel még, - oly hideg van -
S kis gyermekek hosszú sorokban
Templomba mennek.
Fiúk s lányok; külön padokba’
Imát rebegnek fagyoskodva
A jó Istennek!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Keresztény jelszavak. "Szeresd felebarátodat"
Igy szól a szép krisztusi - tan,
"Mint tenmagadat!" - ezzel sajna!
Nagyon megszigorítva van...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Angyalok. Éhinség előtt
Vonatkozással Szabolcska Mihály egy minap
megjelent költeményére.
|
|
|
|
|
|
|
|
Kedvenc
Vágyakozás