Pongrácz Lajos

Pongrácz Lajos

császári és királyi kamarás, megyei alispán és költő
1815. február 14. (Felsőtúr, Szlovákia) — 1899. augusztus 10. (Budapest)

Szerző figyelése

Falumhoz

Te csendes kis falum,
Kedves szülőhelyem!
Hálául e dalom
Tenéked szentelem.

Tovább...

00

Két haza

A magyar a boldog nemzet! kettő a hazája...

Tovább...

Tengeri út

Mért készitne magyar költséges tengeri útat...

Tovább...

Geographiábul

A legszebb szamarat Toscana vidéke mutatja...

Tovább...

00

Hont

Hol hajdan büszkén ragyogott Hont szikla tetőjén:
Ott most éjszaki szél, zúgva csatázva süvít;
És minden sivatag, még csak moh sem virul ormán,
Ember, kő, növevény, sírba nyugonni leszállt.

Tovább...

10

Únio

Erdély- és Magyarország, már rég egyesülének...

Tovább...

00

Kölcsey

Kölcsey élt, dallott, szólott, tett, meghala: s e hon...

Tovább...

Wesselényi

Kit nem törhete meg bú, önkény, lelki erőben,
Annak a mostoha sors, régre leküzdte szemét.

Tovább...

00

Rendjel

Rendjelekrül, szalagokrul,
Szólnak bár a hirlapok,
Hogy yan az: hogy a neveztek
Közt helyt én nem foglalok?

Tovább...

Reggel

Ha hallom a pásztordudát,
Midőn reggel felébredek,
Lelkem egy érzés hatja át,
S én új életre serkenek.

Tovább...

Zách neve

"Hogyha pedig pallos véget vet zácsi családnak,
Semmisedést érjen, mind mi nevére mutat;
És legelöl Zácsnak lázító vára, javával,
Sík legyen a földdel, hogy ki se lássa helyét."
Úgy lőn. Elvérzett iszonyún, ő, vére, családa,
S hasztalanul keresik egykori lakja romát.

Tovább...

Kossúth

Míg lehetett írt, s a nemzet nőlt szellemerőben;
És az irás által gazdagitotta honát.

Tovább...

Egy hölgy emlékkönyvébe

Nevem kivánod emlékül leány?
Ah félek, késő ez emlékezés!
Te láttad volt, miként szívvésze hányt,
S mint dúlt egész valómon szenvedés:
O mért ekkor rám nem emlékezél,
Hahogy rokon szűt bennem érezél?

Tovább...

Esti kép

A nap nyugszik, alkonyodik,
Est van már a faluban;
Itt ott állnak még nehányan
Szőlőben és tallóban.

Tovább...

Elefánt látásakor

Számos utas halad el bár, s áll elefánti vidéken,
S kit közülök táj, kit tájruli monda mulat:
Senki de nem gondol honnom bús dalnoka
Ányos, Ott kívülem rád, hol szűd keseregte dalát.

Tovább...