|
|
Petőfi Sándor versei
|
|
|
|
Ha férfi vagy, légy férfi... Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha én kedvesemről gondolkodom... Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág minden gondolatom,
Gondolkodom rólad, szép kedvesem,
Ezt teszem napestig, egyebet sem.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem csoda, ha ujra élek... Nem csoda, ha ujra élek,
Mert hisz ujra láttam őt!
Visszaszállt belém a lélek,
Eszmélek, mint azelőtt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az álom... Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyertyám homályosan lobog... Gyertyám homályosan lobog...
Magam vagyok...
Sétálok föl s alá szobámban...
Szájamban füstölő pipám van...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A farkasok dala Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sors, nyiss nekem tért... Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkûl e
Nemes láng, amely ugy hevit.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A kutyák dala Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kedvenc
Élet