|
|
Juhász Gyula versei
|
|
|
|
Emlék A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Milyen volt... Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Édesanyám A Tisza partján él egy özvegyasszony;
Szeméből könnyet egyet se fakasszon
A nyomorúság, a gond és a bánat:
Ó áldd meg Isten, édes jó anyámat!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hauser Gáspár Ne nézzetek e folt hátán folt köpenyre,
Valamikor rég bársonyruha volt.
Fényes, finom. Az édesanyám vette,
Ki arany hárfán altatót dalolt.
Édesanyám hercegnő volt szegény
És alkonyatkor sírva csókolt engem,
Arany haj és glória volt fején.
És én elvesztettem.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kedvenc
Kihűlt szerelem