|
|
Berzsenyi Dániel versei
|
|
|
|
Magányosság Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó szent Egyedülvalóság!
S szívemet békés kebeledbe inti
Mágusi vessződ.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A szerelem Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled, oh boldog Szerelem érzése?
Tenger, melyet ezer szélvész mérge hánya,
Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Keszthely Itt, a kék Balaton partja virányain,
Hol minden mosolyog, mint az aranyvilág,
Hol dús búzakalász rengedez a mezőn,
S a halmok koszorús oldalain ragyog...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az első szerelem Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a repülő idő,
Sem más lyányka kacér szeme
Fel nem bontja, Dudim!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szerelmes bánkódás Itt, hol e bujdosó csermely
A bús bükben tévedez,
S búslakodó énekemmel
Csak a kőszirt epedez...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az ifjúsághoz Elröpültél már, szeretett ifjúság!
Eljön a sok baj, és jő a sok aggság.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kedvenc
Magány