|
|
Baróti Szabó Dávid versei
|
|
|
|
Virthez Szép voltál fiatalb lévén, én Virtem, öregszel
S címeres ékidnek csak töredéke maradt.
Régi lakósidnak, kikkel múlattam ölödben,
Része tovább szállott, része pediglen elhalt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem kimíl meg senkit a halál Ember vagy, készülj; az halál felvonta talántán
Már íjját, mellyel tested halomba veri.
Ember vagy; majd por lészesz; valahány napot éltél,
Annyival indultál a temetődre közelb.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy ledőlt diófához Mely, magas égnek szegezett fejeddel,
Mint király, állasz vala társaid közt,
Tégedet látlak, gyönyörű diófa,
Földre terítve?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kedvenc
Halál