|
|
Arany János versei
|
|
|
|
Letészem a lantot Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Őszikék Olvasó, ha fennakadsz, hogy
Könyvem címe "Őszikék",
Tudd meg: e néven virágok
Vannak ősszel, és - csibék.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az idők... Az időkben semmi nagyság,
Az ember mind csak pénzes zsák...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Epilogus Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon`...
Legfölebb ha omnibuszon.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Domokos napra Midőn szüleid és mind akik szeretünk
Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk;
Midőn kedvedért a - bár hiános - család
Vígan ülte körül innepi asztalát:
Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?
Egy édes csemegét: hizelgő éneket?...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kedvenc
Élet