Eternus RSS http://www.eternus.hu Én úgy szeretlek. / A cigarettához / és a szalonkabáthoz te vagy a hit. / Az én szemem most már sohase álmos - / és hallgatom a szíved zajait. / Fölrezzenek még minden kocsi-neszre, / mely tőled jő, vagy hozzád zakatol. / Párnák között, arcodhoz epedezve, / te vagy az éjjel asztalán a bor. / Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett, / és nem igazat tesz, aki örül, / de szöges-örvül, vezeklő-övül / magam köré kötöm keserü tested. / Te légy nekem a diadalmi ének, / hogy dárda és csók a sziven talált. / Akarlak, mint egy hősi-hősi véget, / s akarlak, mint az élet a halált. / Hisz szívem túlvilági jeleket les, / a lehetetlent és halált szeretné, / s szemem, mint bandzsal középkori szenté, / ki őrült és az Istenbe szerelmes. http://www.eternus.hu/vers/207 Kedves, nézd! A sáppadó lomb / Sorra mind alá-pereg... / Elsárgultak a mezők, mint / A haldokló emberek. / / De ne félj a hervadástól, / Mosolyogva nézd velem; / Nézhetjük, mert szívünk mélyén / Nem hervad a szerelem! / / Lelkem könnyű és derűlt, bár / Mindent hullni, halni lát; / Temetőben játszó gyermek / Igy ugrál a síron át. / / Ősz van most s nekem tavasz nyit / A kipusztult föld felett... / Mosolyodban minden percben / Visszatér a kikelet!... http://www.eternus.hu/vers/144 Annyi szirma nincsen a virágnak, / Annyi gyöngye nincsen a világnak, / Mint ahányszor nevedet megáldom, / Viruló virágom, / Édes birodalmam, ragyogó világom! / / Emberek közt elhagyatva álltam, / Egy nyájas szót, annyit sem találtam; / Kezet akkor nyujtottál te nékem, / Drága kedvességem, / Szép, magányos csillag gyászos, komor égen! / / És azóta hű társam te voltál, / Dús lelkeddel én hozzám hajoltál, / Életemnek hajnalává lettél; / Szépet szebbé tettél, / Örömöt fokoztál, rosszat elfeledtél. / / Csak nálad van hűség, állandóság, / Te nemes szív, te igazi jóság! / Ó de könnyü irgalmasnak lenned, / Mást is jóvá tenned, / Hiszen egy őrangyal lakozik te benned! / / Szíved csak az én szivemre vágyott, / És az volt az összes hiuságod, / Hogy megőrizd boldog pillantásom, - / Hogy a mindig máson / Rágódó irigység: mosolyogni lásson! / / Nem tudnálak meghálálni téged, / Hogyha folyvást áldanám hűséged, / Hogyha versem csak terólad szólna, / Csak téged dalolna, / Minden kicsi percem egy imádság volna! http://www.eternus.hu/vers/151 Veled örökké! Ó mi szép, / Mily édes lesz az élet! / E nagy világban, kedvesem, / Együtt bolyongni véled! / / A vándort csillag vezeti, / Mosolygó szemed engem. / Felhő takarhat csillagot, / De a te szemedet nem! / / E tiszta ég el nem borúl, / Meg nem törik sugára, / Csak néha ejt szent harmatot / A mások bánatára. / / Pacsirta-hangod dallama / Ébreszt föl kora reggel, - / És éjjel, mint a csalogány, / Elringatsz énekeddel. / / Megyünk ki a mezőre és / Apró virágit szedjük... / S mindazt, mi gőg és hiuság, / Szivünkből kinevetjük. / / De hogyha jő egy védtelen, / Az vendég lesz minálunk. / Enyhítni szomját, üdítő / Forrás-vizet kinálunk. / / Járunk-kelünk a földön át / Mint két eltévedt gyermek, / Míg értünk küldött angyalok / Végtére majd föllelnek. / / Akkor, szerelmem, elmegyünk / A kedves angyalokkal, / Egy földön kezdett, végtelen, / Örökbe játszó csókkal! http://www.eternus.hu/vers/145 I. / / Szeretem halvány arcodat / S bágyadt fényű szemeidet, / Azt az ajkot, amely lángol / S mégis hallgat, mégis hideg. / / Nem vagy te szép, s nekem, látod, / Mégis legszebb a világon. / Gúnyolodó, hideg ajkad / Mindig édes csókkal zárom. / / II. / / Ne gúnyoljál tudákosnak, / Oh, ne mondd, mert kinevetlek, / Hiszen látod, nem vagyok bölcs, / Mert megtudtad, hogy szeretlek. / / Ez az, miben felül nem múlt / Soha senki e világon. / Szeretni hűn, végtelenül, / Ez, ez az én tudományom. http://www.eternus.hu/vers/47 Ha volna ajkad mindenik szava, / Egy égi karnak édes szózata; / Mily édes dal! - sohajtanám talán, / De nem merengnék rajt` oly édesen, / Mint így ajkadnak mindenik szaván. / / Tekinteted, ha volna napsugár, / Mely a világot gyújtogatni jár, / Megbámulnám talán e fényözönt, / De annyi fénnyel nem borítna el, / Miként szemed, ha édesen köszönt. / / Ha volnál te a mindenség maga, / Mely lábaimhoz porba hullana; / Büszkévé tenne tán az uralom, / De oly boldoggá soha - sohasem, / Minővé tettél, édes angyalom! http://www.eternus.hu/vers/42