Eternus RSS http://www.eternus.hu Állok az ablak mellett éjszaka, / S a mérhetetlen messzeségen át / Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd / Távol csillag remegő sugarát. / / Billió mérföldekről jött e fény, / Jött a jeges, fekete és kopár / Terek sötétjén lankadatlanul, / S ki tudja, mennyi ezredéve már. / / Egy égi üzenet, mely végre most / Hozzám talált, s szememben célhoz ért, / S boldogan hal meg, amíg rácsukom / Fáradt pillám koporsófödelét. / / Tanultam én, hogy általszűrve a / Tudósok finom kristályműszerén, / Bús földünkkel s bús testemmel rokon / Elemekről ád hírt az égi fény. / / Magamba zárom, véremmé iszom, / És csöndben és tűnődve figyelem, / Mily ős bút zokog a vérnek a fény, / Földnek az ég, elemnek az elem? / / Tán fáj a csillagoknak a magány, / A térbe szétszórt milljom árvaság? / S hogy össze nem találunk már soha / A jégen, éjen s messziségen át? / / Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, / Mint egymástól itt a földi szivek! / A Sziriusz van tőlem távolabb / Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? / / Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! / Ó, jaj, az út lélektől lélekig! / Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges űr lakik! http://www.eternus.hu/vers/219 Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek? / melly még egy Pegazus szárnyait is nevetéd. / Oh hol vagy keccsel teljes szilaj indulatimnak / hasztalan izzadozó mennyei Tantalusa? / Nemde világok - Idők - nyúlnak heverészve tömötten / a cél közt s közted? vak Here - Vágyakodás! / Gyermeki bábok után kacsalódó képezet! egykor / csillagokat sietél egybeölelni - mi lett? / Dölfös Kedvesnek csak az egy mosolyogva kiejtett / nem szava feltátott sírodig elkanyarít. http://www.eternus.hu/vers/160 1. / Kukuku, kukucskám! / Szállj én hozzám madarkám! / Szivem hozzád hódul, / Ha lát, ugyan újúl, / Készen vár már kalitkám. / / 2. / Áj, áj, én reményem! / Ne bánj vélem keménnyen, / Áj, mint simogatlak, / Sipocskámra hílak, / Szelédülj hozzám, én kincsem! / / 3. / No, no, no, ne siessél, / Vagy szivemet is vidd el, / Véled elrepűlök, / Szárnyocskádra kelek, / Tőled nem pártolok el! http://www.eternus.hu/vers/156 Ha én kedvesemről gondolkodom, / Egy-egy virág minden gondolatom, / Gondolkodom rólad, szép kedvesem, / Ezt teszem napestig, egyebet sem. / / Foly a lemenő nap arany vére / Violaszín hegyek tetejére. / Még messzebb van tőlem, kit szeretek, / Mint azok a violaszín hegyek. / / Mért jár a nap keletről nyugatra? / Ha nap volnék, nem járnék én arra, / Nyugatról járnék én kelet felé, / Mert a legszebb lyány ott keleten él. / / Feljött az égre az esti csillag, / Ma megint oly különösen csillog, / Felöltözött ünnepi ruhába, / Tán azért, mert kedvesemet látta. / / Mikor látlak, mikor látlak, rózsám? / Mikor leszesz megint közel hozzám? / Vajjon mikor nézek már szemedbe, / Szép szemedbe, hetedik egembe? http://www.eternus.hu/vers/131 Hó, vagy hab, vagy csillag rémlik / Ott a völgy ölén? / Nem, nem, más az: amit véltem, / Csalfa tűnemény. / / Hónak, habnak, és csillagnak / Nincs fodor haja: / Szép lány fürdik a patakban / S a szép lány haja. / / Mily csábító mozdulattal / Hajtja meg fejét, / Kis virágot tart kezében, / Parti növevényt. / / Játszva súg a szél fülébe / Kedves titkokat, / Játszadozva hajt fejére / Rezgő ágakat. / / Ág ha volnék, meghajolnék / Én is szívesen, / A szellővel rálehelnék / Titkon, édesen. / / Gyenge tagjait csókdossák / Fürge halfiak; / Rá bámúlva meg-megáll és / Nem zúg a patak. / / Hajh! magam is beh megállnék, / Volnék csak patak! / Vagy bár köztetek lebegnék, / Boldog halfiak! / / Kis hal lenni meg nem szűnném, / Míg ő ott mulat, / Csókkal élnék, csókban lelném / Szép halálomat. / / Vagy mi ez? Hah hogy szemeim / Így megcsaltanak! / Hozzá képest, ami szépnek / Látszott, holt alak. / / S mennyivel szebb más élőknél / Árnyék képzete: / Annyival szebb árnyékánál / Élő termete. / / Mert csak képe termetének / És árnyéka az, / Mely a vízben habnövésű / Lányként hajladoz. / / Ott a parton andalogva / Fenn áll szebb maga: / Ő a szívnek, szerelemnek / Tündér csillaga. http://www.eternus.hu/vers/130 Nem csoda, ha ujra élek, / Mert hisz ujra láttam őt! / Visszaszállt belém a lélek, / Eszmélek, mint azelőtt. / / Kín s reménység kebelemben / Ujra fáklyát gyujtanak, / És e fénynél e teremben / Kergetőznek, játszanak. - / / Tudni most csak az szeretném: / Mi volt e találkozás? / Csak azon tünődik elmém: / Véletlen vagy számitás? / / Oh e lyányka oly rejtélyes, / Szíve olyan mély folyam, / Hogy szemem, bármilyen éles / Néz beléje hasztalan! / / Rejtély vagy te, lyányka, nékem, / S állsz megfejthetetlenűl; / Kárhozatom? üdvességem? / Egyik a kettő közül. / / Oh de melyik?... törhetetlen / Lánc körűlem e titok; / Vonna már el sorsom innen, / És nem szabadúlhatok. / / Bontsd ki, lyányka, e titoknak / Fátyolából homlokod, / Mert én addig el nem hagylak, / Míg le nem hull fátyolod... / / Jaj de kell, kell mennem, bárha / Bizonytalanság kisér; / Úr a sors, hajlok szavára, / Ő parancsol és nem kér. / / Elmegyek, de nem örökre! / Majd ha fris virágokat / Hint a tavasz fürteidre, / Dalnokod meglátogat. / / Én leszek az első fecske, / Mely tihozzátok röpűl, / S minden reggel, minden este / Cseveg ablakod körűl. / / Le a kertbe, a mezőre / Együtt járunk, úgyebár? / S nézzük, lyányka, a föld vére, / A patak, mi pezsgve jár. / / Nézzük majd a sok virágot, / Amint nyílnak kelyheik, / S ha ezeket nyílni látod, / Szíved is tán megnyilik. http://www.eternus.hu/vers/133 Az álom / A természetnek legszebb adománya. / Megnyílik ekkor vágyink tartománya. / Mit nem lelünk meg ébren a világon. / Álmában a szegény / Nem fázik és nem éhezik, / Bibor ruhába öltözik, / S jár szép szobák lágy szőnyegén. / Álmában a király / Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál... / Nyugalmat élvez. / Álmában az ifju elmegy kedveséhez, / Kiért epeszti tiltott szerelem, / S ott olvad égő kebelén. - / Álmamban én / Rabnemzetek bilincsét tördelem! http://www.eternus.hu/vers/134 Rózsás ajkaidon mámoros élet él, / munkás két kezeden nyílik a friss tavasz, / hajlós-szál derekad - nincs fakadóbb virág! / Hűs és drága zafír szemed. / / Nem dícsérhetem én termetedet sehogy. / Oly mű nincs sehol, ó, mely vele érne fel - / márványkőben a vér: kő, nem igaz, nem él. / Benned vér dübörög, piros. / / Istentől ragadott bronzkoszorú hajad, / arcod lent a pokol dús tüze érlelé, / dombor kebled, ime, fénylik, akár a gyöngy. / Krisztust vesztene el bokád! / / Te vagy Máriaként asszonyok asszonya! / Nem méltó tereád senki se, jól tudom. / Ám én azt akarom, hullva borulj elém, / mondván: El ne veszíts! Szeress! http://www.eternus.hu/vers/105 Sem utódja, sem boldog őse, / Sem rokona, sem ismerőse / Nem vagyok senkinek, / Nem vagyok senkinek. / / Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény, / Lidérces, messze fény. / / De, jaj, nem tudok így maradni, / Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak, / Hogy látva lássanak. / / Ezért minden: önkinzás, ének: / Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié, / Lennék valakié. http://www.eternus.hu/vers/85 Meg láta Ámor / Egy kis Leánykát, - / Szép, és szerelmes / Volt a` Leány. / / Még a` kis Ámor / Nyilat keresget, / `S már a` Leányka / Meg lőtte Őt; / / "Löj kát Leányka, / Mond a` kis Ámor, / Csak lőj ezéntől / Másokra is" / / Nem úgy, nem Ámor! / Kiálta Cyprisz, / Mert a` Leányka- / - Mindent ki gyújt, / / Sokkal tanácsosb, / Ha ő csak ott lő, / A` hol te Ámor / Nem boldogúlsz! http://www.eternus.hu/vers/77