Eternus RSS http://www.eternus.hu Természet, ki mostohám vagy, / S tőlem mindent megtagadsz, / És egyébnek abból, amit / Rólam elvonsz, bőven adsz, / / Halljad egyszer bús fiadnak / Nyílt szivéből jött szavát: / Nem pör az, nem rút kajánság / Ami nyitja ajakát. / / Nem kivánok gazdagságot, / Ékes arcot s termetet, / Bölcsességet, terjedő hírt, / Fényes udvart, fő nemet. / / Nem kivánom; el van ez már / Osztva; nékem nem jutott; / Késtem, amidőn sok ember / Kincseidből részt hozott. / / A lapos mennykő dühödve / Ki s be jár erszényemen, / Jégeső jött, sok barázdát / Szánta halvány képemen. / / Bölcseségem könyveimmel / Búmban hamvvá égetém; / Hirre nem kap gyengeségem, / S amit ez nyújt, nem enyém. / / Egy sötét gunyhó takarta / A szülőt; itt lettem én, / Itten élek; nincs nememben / Semmi nagy, nincs semmi fény. / / És nem is kivánom én ezt, / Ámde halljad kértemet, / Vagy temess el romjaidba / S dúld halottá testemet: / / Szépre szülve, szebbre nőve, / Egyszerűn és díszesen, / Mint kifejlő kellemében / A virág zöld réteken, / / Dús kebellel, bájos arccal / Jár amott egy deli szűz: / Karja hószín, szeme villám, / Ajka rózsa, csókja tűz - / / Hajh! de gőgös, s oly kemény ő, / Mint én érező vagyok, / Csal, hitet, bár tudja, hogy csak / Érte élek és halok. / / Mostohám! nem kell ez érzés; / Nálam úgy sincs egyebed; / Vedd el, add ezt is hivednek / S nála lészen mindened! http://www.eternus.hu/vers/217 Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos, / felül az ágyba, poharat kér, / s hideg üvegen hűti fájó ujját, / sír az orvosságos-palackér, / és viszolyogva, fanyalogva / fanyarul fog egy ezüst kanalat, / és a kesernyés-édes, hűs nedűvel / locsolja égett ínyét álmatag: / E forró, beteg nyári délelőtt / éppígy kerülget és szédít a bánat. / Éppígy fogom meg langyos kezedet, / s így csókolom meg nedves, enyhe szájad. http://www.eternus.hu/vers/208 Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál, / álarcodat magadra szoritod, / s nem tudja senki, hogy voltál titok, / hogy voltál nékem ismeretlen oltár. / Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva, / élő titok egy még nagyobb titokba. / Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz, / napos, ártatlan, fáradt, graciőz, / kis fákkal és kis bárányfellegekkel / és végtelen és bús, akár a tenger, / és megkuszálja hullámos hajad, / szemed alá rak szarkalábakat. / S egy délután, ha ülsz az ablakodnál, / ijedve kérded: micsoda zenél? / És este búgni, bőgni fog a kályha / és künn az utcán fújni fog a szél. / Te sírva szólitod a Véghetetlent, / s felelni fog a föld és a göröngy. / Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng, / és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy. http://www.eternus.hu/vers/206 Itt, hol e bujdosó csermely / A bús bükben tévedez, / S búslakodó énekemmel / Csak a kőszirt epedez, / / Megjelensz, ó kegyes lélek! / Epekedő szívemben, / S hív kebledbe visszatérek / Forró képzeletemben. / / Ha a bús hold sugárai / A vizeken reszketnek: / Bágyadt szemem záporai / Csak téged emlegetnek; / / Ha a hajnal bíborszínnel / Az égen pirosodik: / Árvád lankadozó szívvel / Terólad gondolkodik. / / Ha bús völgyek rejtekében / Kínom előtt bujdosom, / A vadon bús zengésében / Édes neved hangozom; / / Ha magányos kamarámban / Keservimmel zárkozom, / Könnyel ázott nyoszolyámban / Utánad óhajtozom. / / Minden reggel siralomra / Nyitom fáradt szememet, / Siratlak, ha nyugalomra / Hajtom árva fejemet. / / Oh, siratlak, míg könnyeim / Forrása el nem apad, / Míg bé nem húnynak szemeim, / Míg szívem meg nem szakad. http://www.eternus.hu/vers/184 A tavasz bájkellemében / A szép rózsa mint virul! / Harmat reszket nyilt ölében, / S attól édesb lángra gyul; / S bármi sziven ringadoz, / Kéj-lehelve illatoz. / / Boldog a jelent kedvellő! / Én malasztit érezem; / S rám melegre a hüs szellő / Honnan jő? nem kérdezem: / Kétszer él a csapodár, / Mig a hív tővisen jár. http://www.eternus.hu/vers/171 1. / Isten hozzád! szivem / Mert tőled távozik, / Zokog s kinoz, hivem, / Hogy érted lángozik; / Mert az nélkül köll lennem, / Kit hóltig köll szeretnem: / Ez a legnagyobb kin, / Szivem már nem enyim. / / 2. / Engedd, had csókoljam / Szép s kegyes kezedet, / Lássad (Szánjad), mint folytatom / Zálogúl könyvemet; / Igaz, s hozzád hiv szivvel / Ki szeret gyötrelemmel, / Vedd én végső csókom`! / Mert már meg köll válnom. / / 3. / Kényes óráidban / Rólam emlékezzél; / Ha látsz árnyékomban, / Ki szeretett, nem él: / Akkor magad isméred, / Hitetlennek nevezed, / De már késő lészen, - / Midőn sírban lészen. http://www.eternus.hu/vers/155 1. / Szerelmemet ha vizsgálom, / Álnokságát tapasztalom; / Édesgetett még megejtett, / Még hálójában keritett, / Most jól látom, mi haszna. / / 2. / Zárva tartott, mint egy rabját, / Megkötözött mint sajátját, / Meg is kínzott, mert kegyetlen, / Igy bánt velem kémélletlen`, / Igy fizette szolgáját. / / 3. / Incselkedett körülettem, / Hittem, mert még nem ismertem, / Nem vólt nyugtom, meghóditott, / Praktikája elálmitott: / Ah, melly nagyot vétettem! / / 4. / Lássa kiki, mit szeressen, / Megfontolja, kinek hidgyen! / Ámbár édes, azért nem méz, / Ámbár fénlik, lehet csak réz: / Példát rólam vehessen. / / 5. / Éltem ugyan vig napjaim`, / Vóltak kényes mulatságim! / De melly hamar elfolytanak! / Mint az árnyék, elmúltanak! / Értek ezer fájdalmim. / / 6. / Szemérmetlen az Cupido, / Nyughatatlan, nem állandó; / Nem is isten, istentelen, / Mert nincs benne az kegyelem, / Nem is egyéb csak kinzó. / / 7. / Szerencsétlen szerelmemben / Ha voltam is ámbár egyben, / Nem fog többet hódittani, / Nem fog rajtam uralkodni, / Boldog vétkem ezekben. / / 8. / Igy próbálta meg ezeket, / Az ki irta ez verseket; / Jövendőben megmutatja, / Mindenekkel megtudatja, / Mért szenvedett illyeket. http://www.eternus.hu/vers/154 Rózsák között Kupidó / Egykor, kicsinyke méhtől / Kis ujja sebhetődvén, / Sírt, jajgatott, s azonnal / Hol futva, hol repülve / Sietett kegyes Venushoz: / Jaj! jaj fiadnak! (úgy mond) / Oda van, kegyes Citére! / Oda van fiadnak élte! / Ím egy parányi sárkány, / Kit méhnek híj paraszt nép, / Megmart hegyes fogával! / Felel erre szép Citére: / Ha egy kicsinyke méhnek / Fúlánkja annyi kínt hoz, / Melly kínja lészen annak, / Kupidó! kit te sebhetsz? http://www.eternus.hu/vers/99 De jó annak, aki senkit / Nem szeret, / Mosolyoghat örök, fájó / Könny helyett, / Kinek álmát nem zavarja / Semmi sem, / Mert nem tudja, mily nagy kín a / Szerelem! / / Énnekem nincs sem éjem, sem / Nappalom, / Temiattad elkerül a / Nyugalom, / De jaj annak, aki nem tud / Szeretni, / Én Istenem, csak tudnálak / Feledni! http://www.eternus.hu/vers/61 Rónaságon álló / Terebélyes tölgyfa / Mindig nő, ágait / Mind messzebbre nyújtja. / / S minél magasbra nő, / Annál nagyobb árnya, / Annál több madár száll / Dalolni reája. / / Forró szerelmem is / Minél nagyobbra nő, / Annál több búja van, / S ajkimra több dal jő. http://www.eternus.hu/vers/52