Eternus RSS http://www.eternus.hu Múzsa segíts! segíts! / Jaj, de kihez, s ki szóll? / Engemet egy se tud, / élek-e, vagy halok. / El ne kacagd magad / Múzsa tehát ezen: / esdekelő Levél / ez csak elődbe, melly / zsámolyodon hever; / majd hogy idővel azt / tudd: ki kiáltja, szép / Bölcs, segedelmedet. / Hisz nem is én vagyok / csak magam, aki rád / kurjogat, oh kegyes / Múzsa! holott soha / még nem is esmeréd. http://www.eternus.hu/vers/157 Papirosan ugró rendek koholóji, / Addig nem lehettek nemzet tanítóji, / Miglen egy vagy más láb nyűgözvén versetek, / Fülnek tetsző hangtól üres éneketek. / Hát a szív hol vagyon? szökéssel nem nyerik, / Ámbár a battutát1 sorok-ütve verik. / Ha a képzelődés ragyogó tűkörét / Félre-tesszük s a hang hódító műszerét; / Apolló chorusát hijában dícsérjük, / S Parnasszus tetejét haszontalan mérjük, / Mert a természetben ami erőltetett, / Kivált ember előtt kedvet nem nyerhetett. http://www.eternus.hu/vers/141 Ne fogjon senki könnyelműen / A húrok pengetésihez! / Nagy munkát vállal az magára, / Ki most kezébe lantot vesz. / Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd. / / Pusztában bujdosunk, mint hajdan / Népével Mózes bujdosott, / S követte, melyet isten külde / Vezérül, a lángoszlopot. / Ujabb időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé / A költőket, hogy ők vezessék / A népet Kánaán felé. / / Előre hát mind, aki költő, / A néppel tűzön-vízen át! / Átok reá, ki elhajítja / Kezéből a nép zászlaját. / Átok reá, ki gyávaságból / Vagy lomhaságból elmarad, / Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, / Pihenjen ő árnyék alatt! / / Vannak hamis próféták, akik / Azt hirdetik nagy gonoszan, / Hogy már megállhatunk, mert itten / Az ígéretnek földe van. / Hazugság, szemtelen hazugság, / Mit milliók cáfolnak meg, / Kik nap hevében, éhen-szomjan, / Kétségbeesve tengenek. / / Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán! / / És addig? addig nincs megnyugvás, / Addig folyvást küszködni kell. - / Talán az élet, munkáinkért, / Nem fog fizetni semmivel, / De a halál majd szemeinket / Szelíd, lágy csókkal zárja be, / S virágkötéllel, selyempárnán / Bocsát le a föld mélyibe. http://www.eternus.hu/vers/121 Kegyes Músák, a kit ti megkedveltetek, / S bölcsőjétől fogva féltve neveltetek, / Nem csalja azt a kincs Indus tengerére, / Sem fényes udvarok sikamló jegére. / / Ő, kinek szebb laurus várja dicső fejét, / Nem járja nagy névért dühös Mars mezejét, / Hol a bajnok ezer tövisek közt fárad, / Míg rokoni vére keze által árad. / / Boldog bölcs az, a ki örűl csendességben. / Meg vannak számlálva napjaink az égben, / S felírva, hány vidít okos nyájassággal, / S hány gyötör bennünket esztelen aggsággal. / / Én nyögjek, mint Harpax, örök járom alatt, / S ne enyhítsen soha egy jó ízű falat, / Csak azért, hogy mint ő, halmozzak kincseket, / Mellyek meggyilkolják a szép érzéseket? / / Nem; elrejtett ércek, másnak maradjatok! / Engem, kegyes Músák, ti boldogítsatok; / Véletek vígadjak barátság karjában, / A legszebb lelkeknek szép Pantheonjában! http://www.eternus.hu/vers/115 Harminckét éves lettem én - / meglepetés e költemény / csecse / becse: / / ajándék, mellyel meglepem / e kávéházi szegleten / magam / magam. / / Harminckét évem elszelelt / s még havi kétszáz sose telt. / Az ám, / Hazám! / / Lehettem volna oktató, / nem ily töltőtoll koptató / szegény / legény. / / De nem lettem, mert Szegeden / eltanácsolt az egyetem / fura / ura. / / Intelme gyorsan, nyersen ért / a "Nincsen apám" versemért, / a hont / kivont / / szablyával óvta ellenem. / Ideidézi szellemem / hevét / s nevét: / / "Ön, amig szóból értek én, / nem lesz tanár e féltekén" - / gagyog / s ragyog. / / Ha örül Horger Antal úr, / hogy költőnk nem nyelvtant tanul, / sekély / e kéj - / / Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani! http://www.eternus.hu/vers/106 Könyvem igen becsülöd, látom, mert ujdonan uj még, / S könyvtárodba csukod, Pontyi, be a por elől. / Pontyi, hogy igy becsülöd könyvem, nem örülhetek ennek: / Vagy könyvem keveset nyom, vagy azon becsület. http://www.eternus.hu/vers/93 Könyvtárodba szorult féreg sok könyveid össze- / Rágta, de megvannak héjai: néked elég. http://www.eternus.hu/vers/94 Juszuf, a költő, hármat szeretett: / A dalt, a lányt és a kerevetet. / / A lány legyen ifju, - a kerevet, / Ha pua, akár régi is lehet. / / A lány legyen tüzes s a dal, ha szól / Ne rúgja ki a földet láb alól. / / Juszuf bölcsesége ilyenforma volt. - / Egyszer egy ifju jött hozzá és szólt: / / Juszuf ibn Ali, mester! Im egy dalt / Hozék, hogy biráld, nem hogy magasztald. / / Együgyű szívvel irtam, - te tudod: / Mit ér, mit nem ér az ilyen dolog. / / És Juszuf szavába vágott: "Elég! / Vershez nem kell előljáró beszéd. / / Olvass!" - És az ifju halk, elfogott / Hangon, növekvő hévvel olvasott: / / Tubafa virága, bülbül édes titka: / Ó csók! miben vagyon édességed nyitja? / / Tubafa leveli csöngnek-bongnak, szólnak, / Ó de csattanása édesebb a csóknak. / / Hetedik mennyország csöndes éjszakákon / Le-leszáll és lánykám ajkán megtalálom. / / Olthatatlan szomjuság oltója, szítója: / Gyönyör vagy, halál vagy, szerelemnek csókja! / / Egyszerre nesz - ki az? - a költő int, / Elhallgat az ifju és föltekint. / / Az ajtófüggöny szétnyil sebtibe / S Leila szökell bé, Juszuf kedvese. / / S mint a dzsin, ki áldozatára csap, / Édes költője ajkihoz tapadt. / / Csókolja hosszan, némán, édesen, / Kábultan áll az ifju - mit tegyen? / / Hurikra gondol, véli álmodik, / Végre egy hang üti meg füleit. / / Juszuf szólalt meg - kedvese fejét / Redős leplébe elrejtve elébb: / / "Allah lényét ne fürkészd, csak imádd! / S a csókot gyakorold s ne magyarázd." http://www.eternus.hu/vers/30 Ha ki ez munkacskát akarod guggolni / Igasság mardoso fogaiddal rágni / Szükség hogy erödet meg kezdgyed visgalni / Osztan lassád hogy kel ferges szot pokdösni / Ha elméd szárnyaira fellyébben repülhecz / Apollohoz Lantal ha bátran le ülhecz / Pegasus kutábol merték nélkül élhecz: / Ez kérkedes téged gyalázattal meg mecz. / Miert halgattál eddig illyen szent dologban? / Avagy hogy ha nem térsz Musakkal egy fontban. / Miert talalsz ganezot mások irásaban? / Ved jó néven, s-nyélved tarcsad hatarában. http://www.eternus.hu/vers/84 Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét, / Megyen egy berekbe, hogy magának, társai` / A` több madárkák seregökön rangot vegyen. / E` végre követi a` hamis Tudósokat, / Tekintetökre, és hangjokra nézve is. / Gyaláz, `s ki gúnyol mindent. Neki a` Fülmile / Vontatva; a` Kenderike sehogy sem énekel; / A` kis Barázda-billegető pedig, - talám / Tudhatna, úgy mond, valamit, a` mint ismerem, / Ha ugyan tanulna, `s én lehetnék mestere, / Nincsen madár, nincs egy sem, a` melly ö neki Kedvére szólna. / Innen a` leg ékesebb Madárka-dalt is ketté vágja, `s meg szegi. / Egykor meg unván mások is a` gyalázatot, / Meg kérik a` Papagájt; "Uram ! szólj már Te is, / Ne csak fütyölj mindég, beszélj, vagy énekelj, / `S hagyjad, csodáljuk, és kövessük szép szavad`. / Mikor a` Papagáj rémülten; Uraim! igy felel, / Én jól fütyölök; de énekelni nem tudok! - http://www.eternus.hu/vers/83