Eternus RSS http://www.eternus.hu Egek legszebb szüleménye, / Csak jobb lelkek érzeménye, / Oh drága hiv barátság! / Nálad nélkül gyászos éltünk, / Soha nem teljes örömünk, / Nem édes a boldogság. / / A sziv nehéz gyötrelmének, / Búvának és sérelmének / Föllegét elszéleszted! / És az élet boldogságát, / Már hervadozó virágát / Gyámolitva éleszted. / / Minden nemes, magas, jó, szép / Általad csak egészen ép, / Mert az érzést neveled, / És az élet fogházán tul / A sors nehéz vaskarjábul / A lelket fölemeled. / / Az ember minden érdemét, / Neked köszöni kellemét, / S mint a hajnal harmatja / A száraz földet viritja, / A lelket is ugy inditja / A barátság malasztja. / / Ha ifjuban a szerelem, / Ez ártatlan gerjedelem / Legelőször lángot vet, / Kétszer boldog, midőn látja: / Vele érez hű barátja, / S szerencséjén részt vehet. / / Lenyomva a sors kezétől, / Megbántva az emberektől / A jobb ember sanyarog; / Átkozza bus születését, / Kinos számkivettetését, / Léte alatt csikorog. / / Könnye kenyerét áztatja, / Villám éjjelét mutatja, / Már-már bedől sirjába: / De rátalál barátjára. / Felejtkezik fájdalmára, / Felvidul hiv karjába`. / / Boldog, kiben uralkodik, / Kebelébe bezáródik / E szent s tiszta indulat! / Ballagjon ő a sors jobbján, / Vagy szerencse kinzó balján, / Végre talál nyugalmat. / / Az élet nagy örvényében, / Ezerféle veszélyében / A barátság maga áll, / Mint a habzó tengerekben, / Az orditó fergetegben / Egy erős, magas kőszál. / / Örömének virágai, / E szent frigynek szép napjai / Soha el nem hervadnak, / Rózsaláncza s kötelei / Két szép szivnek bilincsei / Soha el nem szakadnak. / / Sem az idő vasfogával, / Mindent duló hatalmával / Változást benn` nem tehet; / Sem a hideg sir félelme, / Rettenetes ijedelme / Akadálya nem lehet. / / Boldog, a kit életében, / E világ nagy tengerében / Az örökös végezet - / Hogy életét szerethesse, / Rendült sorsát kedvelhesse - / Egy rokon szivhez vezet. http://www.eternus.hu/vers/167 Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság? / Vagy hol találtatik a kedves múlatság? / Nincs a cifra várban, nincs a nagyságoknál, / Sok cselédű pompás főméltóságoknál. / / Ott nincs, hanem vagyon, hol kicsiny zörgéssel / Élnek az emberek egy szeretett széppel. / Mi kell ehhez egyéb, hanem egy jó barát, / Ki víg kedvvel reám köszönje poharát. / / Hát ha hunyorított szemtől távol esvén / Cicámat oldalom mellé leültetvén / Mézes máli mustot tölt mázos kupában, / Nemde boldog vagyok, mint császár Kínában; / Esküszöm az égre, Babuskám, szeretlek. / Esmérd meg szívemet, hív lészek, míg élek. / / Bár messék el Párkák életem fónalát, / Adsza kacsót, íme, tartsuk a parolát, / Nem akarom, éltem hosszúra terjedjen, / Mit használ, hogy hajam ősszel keveredjen. / / Szerelem s jó barát nélkül az öregség, / Unalmas, szomorú keseredett vénség; / E kettő érdemli ugy-e az életet? / Adjál, pajtás! adjál igaz feleletet. http://www.eternus.hu/vers/110 Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz... / És messze még a kikelet. / Oh, de én most nem rettegem / Úgy, mint egykor, a zord telet. / / Nem rettegem, hogy jő a tél / S unalmával a hosszu est, / Midőn kint fúj, bömböl a szél, / S ablakomra virágot fest. / / Nem félek, hogy nem lesz virág, / Nem lesz madár, csillag, sugár, / Hogy a télnek hideg szele / Meleg, de szűk szobámba zár. / / Lesz virágom: édes ajkad, / Mosolygásod lesz a sugár, / Szíved meleg dobogása / A bokorba a kis madár. / / Édes csókod lesz a csillag, / Mely az égről gyorsan lefut, / S véletlenül, úgy futtába / Éppen az én ajkamra jut. / / Ah - mondod -, de egy hiányzik / Ragyogó nap az égbolton. / Az is meglesz: ragyogni fog / Boldogságtól az én arcom! http://www.eternus.hu/vers/38 Boldog vagyok, boldogabb a rózsa / Bársony szirma nem lehet talán, / Mikor a nap sugarába fürdik, / S harmat reszket szomjas ajakán. / / Boldog vagyok, mint a játszi gyermek, / Ki utat vesztve, tévelgve mén, / S végre ott van, végre ott pihen meg, / Édesanyja érző kebelén. / / Boldog vagyok, mint a kis madárka, / Aki fényes korlátok közül / Szabadulva az egész vidéket / Most előszer repkedi körül. / / Boldog vagyok, aminő csupáncsak / Egyedül az érző szív lehet, / Amidőn már itt a földön élvez / Minden üdvet, minden örömet. / / Boldog vagyok - ah, de mit beszélek! / Kimondani nincsen arra szó! / Hallgat az ajk, amidőn a szívnek / Legédesebb álma lesz való! http://www.eternus.hu/vers/37 Láttam Párist, Rómát és Londont, / Tudok mindent, amit ember kigondolt, / A szív s az agy, mit magába vehet: / - S bejártam képzeletben az Eget. / / Szívem van, de meg is szenvedtem érte, / A sors a jót nekem cseppenként mérte, / S hányszor volt, hogy hitem megfogyva, / Térdeltem jó Anyám sírjára rogyva. / / Most Margit lányom s két kis unokám, / Marékkal szórják a homokot rám: / - Ennél szebbet nem láttam a világon, / Szebb két bimbót egy nyiló rózsaágon. http://www.eternus.hu/vers/4