Versek a viszonzatlan szerelemről
Kértelek a sorstól s az megtagadott; de helyetted...
Ah, én is izlelém a szent tavaszt!
Dicső szemed forró sugárzatán...
"Alszol e' Tinikém
Te kis szőke bohó,
Csevegjünk keveset
Tőled édes a' szó."...
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived volna,
Egész világ rózsakertje
Mi rólunk dalolna...
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő éngem szeressen,
Csak áldott kezével, mint szép ereklyével...
Tavasz vidulása,
A kakuk szólása,
Az én szerencsémnek
Búra fordulása.
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a lányban,
De mi haszna, ha nem szeret,
Ha mást szeret, nem engemet.