|
|
|
|
Keresem az Istent. Különös zarándok állott meg előttem,
Az esti homályban, az alkonyi ködben.
Hosszú haja kuszán omlott a szemébe,
Kínos barázdákkal volt fölszántva képe
És egész alakján valami nagy bánat
Árnyéka borongott, mely szivemre támadt
S a részvét forrását megnyitotta bennem.
Oda lépett hozzám: "Engedj megpihennem!"
|
|
|
Ábrányi Emil |
|
|
|
|
|
Nincs válasz Öreg bölcs, mondd csak: Míg mi a halottat,
A szenvedőket telehintjük könnyel:
Az Isten, aki mindnyájunknak atyja,
Mért nézi mindezt jéghideg közönnyel?
- Nem tudom!
|
|
|
Ábrányi Emil |
|
|
|
|
|
Isten képe. Hatodnapon teremte Isten embert,
Mint Mózes első könyve mondja:
Saját képére! s aztán megpihent, mert
A nagy probléma meg volt oldva.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Monothesimus. Jahve teremté a Világot,
Egy szavával, mondván: Legyen!
S a nap sütött s forgott a föld, és
Völgyben fű nőtt s a fa a hegyen.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Egy papról Te hiszed a jó Istent.
Én is Hiszem a nagy gondviselőt.
|
|
|
Palágyi Lajos |
|
|
|
|
|
A kassai dómban. Kora reggel még, - oly hideg van -
S kis gyermekek hosszú sorokban
Templomba mennek.
Fiúk s lányok; külön padokba’
Imát rebegnek fagyoskodva
A jó Istennek!
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Angyalok. Éhinség előtt
Vonatkozással Szabolcska Mihály egy minap
megjelent költeményére.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Angyalok. E földi élet csak küszöb
Egy fényes, magas Lét felé,
Midőn a lélek boldogan
Jut Istennek színe elé.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Krisztusban élek. Egész lélekkel, igaz szívvel
Hódolok Krisztus szellemének!
- Minden szavamból rám ismernek:
Akik igazán keresztények.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
A régi és az uj Isten. A hajdankorban, aranykorban
Göröghon szép szigetvilágát
A rózsaújjú szűzi hajnal,
Édes fuvalma lengte át.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Régi és uj világ. A vallás menyországot ígér,
Ott lesz a lélek örök üdve!
Ez a hagyomány Egyptomból
Került be a keresztény hitbe.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
A gondviselés. Mily szép a Föld! - mező ha zöldel
S nyár derekán aranykalászt terem;
A folyamakban hal tenyész s a háló
Nem jő fel zsákmány nélkül sohsem.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
Szerző
Társadalom