|
|
Versek a vágyakozásról
|
|
|
|
Lélektől léleklig Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
|
|
|
Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
Vágy Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
melly még egy Pegazus szárnyait is nevetéd.
Oh hol vagy keccsel teljes szilaj indulatimnak
hasztalan izzadozó mennyei Tantalusa?
|
|
|
Katona József |
|
|
|
|
|
Kukuku, kukucskám... Kukuku, kukucskám!
Szállj én hozzám madarkám!
Szivem hozzád hódul,
Ha lát, ugyan újúl,
Készen vár már kalitkám.
|
|
|
Amade László |
|
|
|
|
|
Ha én kedvesemről gondolkodom... Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág minden gondolatom,
Gondolkodom rólad, szép kedvesem,
Ezt teszem napestig, egyebet sem.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
A szép leány Hó, vagy hab, vagy csillag rémlik
Ott a völgy ölén?
Nem, nem, más az: amit véltem,
Csalfa tűnemény.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Nem csoda, ha ujra élek... Nem csoda, ha ujra élek,
Mert hisz ujra láttam őt!
Visszaszállt belém a lélek,
Eszmélek, mint azelőtt.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
Az álom... Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
Névnapi dícséret Rózsás ajkaidon mámoros élet él,
munkás két kezeden nyílik a friss tavasz,
hajlós-szál derekad - nincs fakadóbb virág!
Hűs és drága zafír szemed.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Sem utódja, sem boldog őse... Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz. Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és szerelmes
Volt a` Leány.
|
|
|
Ungvár-Németi Tóth László |
|
|
|
|
|
Nem dicsőség... Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas lelkem vágy-remegve
Szellemkarjait.
|
|
|
Wohl Janka |
|
|
|
|
|
Egy költőhez Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És elbúsúltam ifjuságodon;
Eltűnt, oh, elenyészett éveiden,
Oly bánatosan méla arcodon.
|
|
|
Wohl Janka |
|
|
|
|
|
Azt mondjátok... Azt mondjátok, halvány vagyok;
Nem is csoda, ha meghalok,
Oh, hisz amit én szenvedtem,
Elég az egész embernem
Vétkeért!
|
|
|
Lithvay Viktória |
|
|
|
|
|
Fanny. Életutam’ csaknem bejártam.
Csalódtam s tanúltam sokat.
S a tapasztallás forrásából
Hány víg, bolondos vers fakadt?
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Játék Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre lecsucsúlva.
Kapnék lekváros kenyeret,
Azt is megosztanám veled.
|
|
|
Zemplényi Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
Szerző
Tudomány