Tudománnyal kapcsolatos versek

Szamolányi Gyula

Csillagok

Ha felnézünk a csillagokba
S megejt a fény, a szép, csodás,
A szív azt mondja: égi pompa!

Tovább...

Rajka Terézia

A távirda

Nem-e - hát az országúton
Mik azok az oszlopok,
Melyekről a városokba
Ágaznak a sodronyok.

Tovább...

00

Fazekas Mihály

Egy astronomiai értekezés után

Hogy forog-é főldünk? azt kérdeni már ma nem illik.
Azt inkább illik kérdeni: merre forog?

Tovább...

10

Babits Mihály

Bolyai

Isten elménket bezárta a térbe.
Szegény elménk e térben rab maradt:
a kapzsi villámölyv, a gondolat,
gyémántkorlátját még csak el sem érte.

Tovább...

00

Rajka Terézia

Könyvnyomás

Régebben mind kézzel írtak
Mindenféle könyveket,
Könyvtárakat látni csak mint
Ritkaságot lehetett.

Tovább...

Somlyó Zoltán

Vivát!

Vivát: technika! felhőkbe nyúló
húszemeletes bérkaszárnya!
Acélba öltözött, Mars felé repülő,
berregő motorú Ikarus-szárnya!

Tovább...

Vajda János

Az üstökös

Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája
Egyenes; vissza hát sohase tér.

Tovább...

20

Emőd Tamás

Bolyai

A könyvesház kék ablakából látni,
Hogy jön az est az országúton át -
Ködöt füstölnek, párát eregetnek
Künn a kémények és benn a pipák.

Tovább...

00

Juhász Gyula

Galilei

A börtön éjszakája várt reá
S a vakság éjszakája és e két éj
Fekete mélyén semmi fény, öröm már.
És mégis, ott is, lelkének szeme
A végtelenség pályáit kereste
És mégis, akkor is fönn járt a Holdban,
Melynek magányos ormait először
Ő pillantotta meg a földiek közt...

Tovább...

Reményik Sándor

Rádió-oszlop a Házsongárd-tetőn

Te fémszálakból ég felé feszített
Modern obeliszk, - szikár és szilárd,
Hogy a szélrózsa minden szögletéből
Az üzenetek millióit várd, -
Te érzékenyre hangolt tompa érc,
Világ póznája: sok mindent megértsz,
Sok mindent tudsz.

Tovább...

00

Endrődi Sándor

A tudós

Te ünnepelt, te irígyelt, csodált,
Kinél magasbra ember soh'se szállt,
Lángelméd szárnyán merészen bejártad
Roppant körét a komoly tudománynak,
Könyvekbe róttál éjét meg napot,
Repültél ott, hol más csak ballagott,
Gyönyört, szerelmet büszkén megvetettél,
S ha pihentél, csak ormokon pihentél...

Tovább...

Kosztolányi Dezső

A bölcs halála

Platon mosolygós, csöndes agg vala.

S amint egy őszi nap nehéz beteg lett,
leült a földre dús szőlője mellett,
hol elhuzódott háza kertfala.

Tovább...

Tóth Árpád

Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Tovább...

Arany János

A reggel

Természetrajz [*]

Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnek
A pontot, hol az én pusztai kis lakom áll.

Tovább...

Réthy László

A régi és az uj Isten.

A hajdankorban, aranykorban
Göröghon szép szigetvilágát
A rózsaújjú szűzi hajnal,
Édes fuvalma lengte át.

Tovább...