|
|
|
|
A szegény anya Kínnal szült fiakat szomorúságodra neveltél;
Inségben nőttek nagyra könyűid alatt.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Vég part. A szenvedő néz messze part felé;
Néz: hol derülne sülyedő világa?
Hol enyhül a seb, melyet sorsa vága?
Mi érező szivét kinnal telé.
|
|
|
Kisfaludy Károly |
|
|
|
|
|
Unalom. Ez egy kövér gyermek, borzos s nehéz fejű,
Színtelen, szomorú s nagyon csípás szemű...
|
|
|
Barcsay Ábrahám |
|
|
|
|
|
Azt mondjátok... Azt mondjátok, nincs dalaimban érzet,
Nem érzi szívem, lantom mit beszél,
Képzelet mind, mit szenvedélyes hangon
A dal a lélek mélyibül regél.
|
|
|
Wohl Janka |
|
|
|
|
|
Keserű életem... Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő csillagom
Csupán te vagy nékem.
|
|
|
Lithvay Viktória |
|
|
|
|
|
Letarolt kerteknek... Letarolt kerteknek
Hová lett virága?
Az én puszta kebelemnek
Hová boldogsága?
|
|
|
Lithvay Viktória |
|
|
|
|
|
Borús napokban Oh, minő bús, elborult napok, órák,
Nincs egy kicsinyke fény.
Elhágy a hit, a szeretet világa,
És elhágy a remény.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Angyalok. Éhinség előtt
Vonatkozással Szabolcska Mihály egy minap
megjelent költeményére.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|