Versek az otthonról

Vörösmarty Mihály

Az elzárkozott

Kertem alatt ha kimégy a rétre, leányka, s az ajtót
Zárva s szökőkutamat víztelen állva leled;
És zaj nélkül az ernyőket, hol máskor öröm zeng...

Tovább...

Benedek Elek

A nagy pipa meg a kis Ibrahim

A nagy pipa: Kis Ibrahim, mit gondoltál,
Mikor hazul elindultál?

Tovább...

Sárosi Árpád

Ház, a kis utcában

Két öreg térde már a földet éri,
Nekünk a szentet, a mindvégig drágát,
Fátylas szemével az utcánkat méri:
Minket keres, a külváros virágát.

Tovább...

Somlyó Zoltán

Csönd...

Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.

Tovább...

Jakab Ödön

A mi harangjaink

Szegény az én falum, hol a bölcsőm rengett,
Nem igen találni annál szegényebbet,
De ha egyebekben el is van maradva:
Van is olyan két öreg gyönyörű harangja,
Hogy azt már akárhol
Megirigyelhetnék az én falucskámtól!

Tovább...

Somlyó Zoltán

Erdő

Kőrisfából van az ágyam,
az asztalom meg dió.
Karosszékem egyszerű tölgy,
este benne ülni jó.

Tovább...

Gyóni Géza

Sivatagban

Ajkam kiserkedt néma, béna vágytól;
Nyelvem kiszáradt, mint a falevél;
S csak egyre nő, csak egyre nő a távol,
Mely elzár tőled, áldott házfedél.

Tovább...

00

Reviczky Gyula

Télen

Hópelyhek szállnak, szálldogálnak,
Megint egy évet sírba zárnak.
Lágy szemfedője hólepel,
Bent lobogó láng fénye mellett
Talán a szép nyárról csevegnek,
Kiket fagy, hó nem érdekel.

Tovább...

Benedek Elek

Repülj, Csillag, repülj!

Repülj, Csillag, repülj,
Meg se állj hazáig,
Ne várjon az édesanyám
Én reám sokáig.

Tovább...

Kölcsey Ferenc

Felírás Kende Zsigmond házára

Alkota munkás kéz engem; s a szőke Szamosnak
Partjain a költő lát vala s renge felém...

Tovább...

00

Darmay Viktor

A padlásszoba

Elhagytam hát a büszke várost,
És annyi fényes palotát;
El a zajongó Dunapartot, -
Maradni nem volt mért tovább.

Tovább...

00

Bárd Miklós

A magamé

Van nekem egy kis ligetem,
Ahol dalok születnek,
Nem járja ezt sok idegen,
Nem sétány a tömegnek.

Tovább...

00

József Attila

Falak

Kopár szobám - kopárabb négy fala
Csupaszon, fázón mered az égnek.
Talán a kékes magasba vágynak,
Hol nem fú szél és csillagok égnek.

Tovább...

Fülöp Áron

Otthon

Minden az az ismert régi,
Ma is nyit a kert virága,
Az a vén fa ma is ott áll,
Régi törzse, koronája.

Tovább...

Szalay Fruzina

Violák

Kihajolva a napos útra,
A violák már nyílnak újra.

Tovább...