Névnapi versek
Perdülj, kis citerám,
Vígságos nótára,
Kedves nagyapónak
A neve napjára.
Erdőben van egy fa,
Alatta ibolya,
Szép piros hajnalban
Elmegyek én oda.
Kis kertemben kora reggel
virágokat szedtem,
És belőlük szép bokrétát
kettőt is kötöttem;
Az egyiket jó anyámnak
adom névnapjára...
Kicsike vagyok én,
Sokat nem mondhatok,
Egyet-kettőt azért
Mégis csak szólhatok.
Azt sem tudom, hol a fejem,
Annyi a gondom, hogy ezer;
Ruházni a babáimat,
Teher, ámbár édes teher,
Velük alszom, velük járok,
Már két napja varrok rajok.
Gróf Szápáry János neve' napjára
Mennybűl leszállott Harmonía!
mondgy kéjjel tellyes hangokot
's kövesd a' kívánságokot,
mellyekkel Istent szívünk víjja,
hogy rá terjesztvén óvó szárnyait,
Urunknak boldogítsa napjait.
Édes anya (vagy apa) nevenapján
Édes anyám rózsafája,
Kis madárka szállott rája.
Zeng belé az egész határ,
Úgy dalol az a kis madár.
Szépen virulsz leány, mint rózsaszál,
A’ ringató bokor-család’ ölén
Tavasz’ virág-nyitó derültekor:
Hajnal-sugáros életutadon -
Még bút nem ösmersz, még nem bánatot.
Ugy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Egy faluban ma, messze nyugatra,
Egy öreg asszony a névnapját tartja.
Rózsás ajkaidon mámoros élet él,
munkás két kezeden nyílik a friss tavasz,
hajlós-szál derekad - nincs fakadóbb virág!
Hűs és drága zafír szemed.
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál pogánynak,
Mert pogány vagy és kegyetlen
Híved fájdalmának.
Már a tarka mezők illatos asszonya
Udvarlásra magát nem piperézheti,
Minden cifra virágit
A nap szűze leszaggatá.
Köszöntő versek egy Barátom’ Névnapjára
Ha bár kemény tsattogással
Hulnak az ég kövei,
Bár zúgjanak mormolással
A' Foljóknak vizei
Bár az édes
És negédes
Kristály patak' tsergése
Tsergedezzen...
Testvérem, látod, itt a napok napja
és átölel, mint drága, puha kéz
és a szemünkben mégis szomorúság,
míg egymáséban önmagába néz?