|
|
Versek a művészetről
|
|
|
|
A Múzsához Múzsa segíts! segíts!
Jaj, de kihez, s ki szóll?
Engemet egy se tud,
élek-e, vagy halok.
|
|
|
Katona József |
|
|
|
|
|
A Poétákhoz. Papirosan ugró rendek koholóji,
Addig nem lehettek nemzet tanítóji,
Miglen egy vagy más láb nyűgözvén versetek,
Fülnek tetsző hangtól üres éneketek.
|
|
|
Barcsay Ábrahám |
|
|
|
|
|
A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
A músákhoz Kegyes Músák, a kit ti megkedveltetek,
S bölcsőjétől fogva féltve neveltetek,
Nem csalja azt a kincs Indus tengerére,
Sem fényes udvarok sikamló jegére.
|
|
|
Kis János |
|
|
|
|
|
Születésnapomra Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse...
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Pontyihoz Könyvem igen becsülöd, látom, mert ujdonan uj még,
S könyvtárodba csukod, Pontyi, be a por elől.
|
|
|
Vitkovics Mihály |
|
|
|
|
|
A rest olvasóhoz Könyvtárodba szorult féreg sok könyveid...
|
|
|
Vitkovics Mihály |
|
|
|
|
|
A csók Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a lányt és a kerevetet.
|
|
|
Kiss József |
|
|
|
|
|
Az ragalmazohoz Ha ki ez munkacskát akarod guggolni
Igasság mardoso fogaiddal rágni
Szükség hogy erödet meg kezdgyed visgalni
Osztan lassád hogy kel ferges szot pokdösni...
|
|
|
Miskolczi Puah Pál |
|
|
|
|
|
A` Papagáj Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét,
Megyen egy berekbe, hogy magának, társai`
A` több madárkák seregökön rangot vegyen.
|
|
|
Ungvár-Németi Tóth László |
|
|
|
|
|
A` Csirke, és a` Gyöngy. Egy Csirke, a` mint a` szemét-dombon kapart
Eledelt keresvén; vatami szép gyöngyét talált...
|
|
|
Ungvár-Németi Tóth László |
|
|
|
|
|
Báró Eötvös Józsefhez Fenn, a hon csillagos mennyezetén,
Király, mint a nap a csillagok között,
Úgy állsz, te nagy, az égiek helyén
Örök sugárral szent hazád fölött.
|
|
|
Wohl Janka |
|
|
|
|
|
Menj halni, lant Jer, lant, kezembe, jer; de lant, ne várd
Hogy lelkedet, mit húrjaidba zárt
Egy sejtő isten, szabadítsam ki...
|
|
|
Wohl Janka |
|
|
|
|
|
A dalhoz Hatalmasan ragadtad meg szívem,
Te Isten szózata, oh dal!
Lebilincselted és felkaptad lelkem,
Hogy mit a földön a földeken nem leltem...
|
|
|
Wohl Janka |
|
|
|
|
|
Szemere Pálhoz Oh engedd, hogy én, kis madárka
Téged, a sast, megénekeljelek,
S vágyó kebelből halk, szerény dalommal
A messze távolból köszöntselek.
|
|
|
Wohl Janka |
|
|
|
|
|
|
|
Szerző
Haza