Versek a lélekről

Lauka Gusztáv

K..... Pál

Palinak nagy orra, lába,
"Nem baj így szóll szép Etelke...

Tovább...

Endrődi Sándor

Meghalunk

Meghalunk. Oh, a földi élet nem több,
Csak elsuhanó, röpke pillanat.

Tovább...

Sükei Károly

Midőn együtt vagyunk...

Midőn együtt vagyunk
Nem tudunk beszélni;
Szemeinkben látjuk
Lelkeinket élni.

Tovább...

Móricz Zsigmond

Reszket a gép

Bánt, hogy eszközökhöz kötve, nem vagyok
képes tovább jutni eszközeim lehetőségén.
Úgy érzem magam, mintha gátak szorítanának
össze, hogy kis mederbe tömörüljek, holott a
szük határt akarnám megszélesíteni.

Tovább...

Kenézy Lajos

Harc

Száll a lélek égmagasan,
Míg a test ólomnehéz,
Fényesen int az le onnan,
Ezt nem kormányozza ész.

Tovább...

00

Sáfáry László

Miért kell lenni?...

Miért kell lenni a lelkemnek
Bánatos hajónak,
Gyászos ködtől körülvettnek,
Tengeren bolyongónak?

Tovább...

Ady Endre

A lelkeddel hálni

Mit sarjú-hajak csiklandozva fednek,
Szeretném megcsókolni
Két vakszemed, a halványt,
Két kies völgyét a te szép fejednek.

Tovább...

Babits Mihály

Három angyal

Három, három, három, három, három angyal szállt felém.
Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.

Tovább...

21

Révai Miklós

A lélek halhatatlansága

Lelkem! nem éred már soha végedet:
Mert úgy lehellett téged az alkotó
Isten, mikor gyarló agyagból
Testemet olly nemesen teremté.

Tovább...

Juhász Gyula

Jegenye lelkem

A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a jegenyét
És lelkem mindig énekelt
S csókolta a vihar egét.

Tovább...

71

Ungvárnémeti Tóth László

Az ember alkatja

Önts az agyagra savanyt, kirepűl a szénszesz az égbe,
S más újabb testté változik a kis agyag.

Tovább...

10

József Attila

A fán a levelek...

A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s konnyadt, puha.

Tovább...

Dsida Jenő

Lassú muzsika

A lelkem zúgva, lassan muzsikál,
mint érintetlen öblű égi kürt,
zúgó zenébe tömörödött össze,
amit szenvedett, vágyott s félve tűrt.

Tovább...

20

Ábrányi Emil

Ne vedd zokon...

Ne vedd zokon, szerelmem,
Ha lelkem, mely tied
Egész a sírig, olykor
Körödből elsiet.

Tovább...

Tóth Árpád

Ó, romok!

Hol déli napban vén márványromok
Alusznak, s álmuk enyhe szenderű,
Ragyognak, s fényük enyhe, szent derű,
S aranylón felhőz a szelíd homok

Tovább...

10