Versek az irodalomról és a költészetről
Ejnye, mi az isten haragja!
G... is a verset faragja;
Már van neki egész saraglya,
Nem tudja majd, hogy hova rakja,
Kár, hogy a Pegazust befogja...
Ki hallgatá most a költők dalát?
Midőn egész földön fegyver csörög,
S a nép szava istenként mennydörög:
Ki hallgatá most a költők dalát?
Ír az apa, ír,
Telik a papír.
Meg sem áll, míg el nem végzi,
Jankó pipiskedve nézi
S bámulja szörnyen,
Ír az apa, ír,
Telik a papír.
Ezek a Halál ritmusára
Készült, nyugtalan dalok:
Magának, Paula, ezeknél
Vígabbakat akarok.
Hazám patakjai mentén
éhező zsellérek és szomorú szerelmesek élnek.
Véres szivem fölött még dallamok alusznak,
Száz évesek, borúsak,
Illatba', könnybe' dúsak:
Csöndes csillapitói a lázas famulusznak,
Ki élettitkokon tünődik.
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá akasztlak ím,
Hűsen pihenj le vállain,
De fujtsd nyakát, ha dús brigantik...
"Kedves fáim, azt kérdem én:
Mi dolog az, hogy az idén
Semmit sem termettetek?
Leteszem már én is
Az iró pennámat,
Vagyis inkább mondva
Rekedt furulyámat.