|
|
Versek az időről
|
|
|
|
Letészem a lantot Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
|
|
|
Arany János |
|
|
|
|
|
Az ifjúsághoz Elröpültél már, szeretett ifjúság!
Eljön a sok baj, és jő a sok aggság.
|
|
|
Berzsenyi Dániel |
|
|
|
|
|
Tünő életkor. Hová tünél, éltem vig hajnala?
Derülted annyi szép - s dicsőt igére
Mig rózsafénynyel a boldog körére
Mosolygva egy édent himzél vala.
|
|
|
Kisfaludy Károly |
|
|
|
|
|
Röpülj, piros sárkányom Futó napok, kik ifjakat növesztnek,
Futó ifjak, napjaikat fogyasztók,
Tudom, hogy engem, furcsán vénülőt,
Megköveznek.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
Egy költőhez Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És elbúsúltam ifjuságodon;
Eltűnt, oh, elenyészett éveiden,
Oly bánatosan méla arcodon.
|
|
|
Wohl Janka |
|
|
|
|
|
Mint a csermely... Mint a csermely, mely vidámon
Tova szökik völgyön, réten,
Hangos, játszi csevegéssel;
Olyan voltál, ifjú éltem.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
|
|
Szerző
Élet