Versek a házasságról
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifju szivem s kacagok -
Öltsd a karomba, hej, öltsd a karod,
S hagyd a kezed a kezembe örökre.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket megtanuljátok,
És az okait meggondoljátok,
Hogy tisztetekben ti eljárjatok.
Félre van a csizmám sarka taposva,
Hófehérre van az ingem kimosva...
Egy ifjú legény barátomnak V. M. uramnak köszöntésére
Ifju-legénységben mi haszon? de van a feleségben.
Tégy feleségre, Mihály, szert; te magadra ne hálj.
Hogyha házasodni mégy,
Kérlek, nagy leányt ne végy,
Mert a rosszból, mond a pap,
A nagyobb a gonoszabb.
Példa beszéd, hogy férjének koronája az asszony:
Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Piros hajnalhasadáskor
Felöltözött fehérbe.
Midőn a lányka csak menyasszony,
Még csupa menny az egész asszony,
Későbben amint lesz menyecske...
"Nézd meg az anyját, s vedd feleségűl a viruló lányt"
Mondta tanácsképpen egykori násznagy uram.
Mire való tenger kincsem,
Hogyha feleségem nincsen?
A ki nem bir feleséget,
Nem birja a legszebb kincset.
A boldogság oly közel már,
Melyet esdél nyugtalan,
Oh, a hű nő birtokával
Minden, minden adva van.