Versek a hatalomról
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
Csak egyszer adnád énnekem
Teremtő Úr hatalmadat:
Az elszabadult orkán erejét,
A felhőszakadás
Patakokat dagasztó hatalmát!
"Cynismus," tisztelt Allgemeine?
Ez egyszer mégis sokra ment:
Ön dokter, és így fogja tudni,
Hogy a cyon kutyát jelent.
Szélvész üvölt, - a tenger
Egy sajkát zúg körűl,
Rajt' egy öreg király és
Egy ifju dalnok űl.
Hogy hazámat ne szeressem,
A bitorlót meg ne vessem:
Hatalom nem teheti!
Mint jár az, aki hatalmas úrral osztozik,
Szépen mutatja e rövid kőltött beszéd.
Felelet a büszke krumplinak a még büszkébb kukoriczától
Hát kend tartja magát ilyen nagyra?
Hát ily nagyra magát miért tartja?
Kendből csak az jó, mi föld alatt van;
Virágja, gyümölcse használhatlan.
Nyár-éjszakán a grófi szérün
Reccsen a deszka-palánk
S asztag-városban pirosan
Mordul az égre a láng.
Felséges Úr!
Ha kis szolgája fehérbe öltöz,
szabad-e néki bemenni Önhöz?
Húzd meg magad szép csendesen,
Hajcsd térded, és csókolj kezet,
Türelmes légy, 's alázatos -
Nagyúr lehetsz mások felett.
Parancsolnak, de gyönge hittel,
De elbánnak a komisz szeliddel.
Kard, eke, lánc készűl a vasnak gazdag eréből;
Táplál, véd, büntet: hármasan őrzi a hont.
Egy gazdag, de bohó úrnak fényes neve napján
Tisztei elmentek hallani déli misét.
Ezópus Beszéde a gonosz hatalomról
Mint jár az, aki hatalmas úrral osztozik,
Szépen mutatja e rövid költött beszéd.
A nép szava fenyítő üstökös,
Feltűnik olykor - elhalaványúl.