|
|
Versek a halálról
|
|
|
|
Virthez Szép voltál fiatalb lévén, én Virtem, öregszel
S címeres ékidnek csak töredéke maradt.
Régi lakósidnak, kikkel múlattam ölödben,
Része tovább szállott, része pediglen elhalt.
|
|
|
Baróti Szabó Dávid |
|
|
|
|
|
Nem kimíl meg senkit a halál Ember vagy, készülj; az halál felvonta talántán
Már íjját, mellyel tested halomba veri.
Ember vagy; majd por lészesz; valahány napot éltél,
Annyival indultál a temetődre közelb.
|
|
|
Baróti Szabó Dávid |
|
|
|
|
|
Orosz Zsigmond halálakor Szinte, mikor fejemet más szörnyű károk is érik,
Akkor vesztelek el téged is, édesatyám!
|
|
|
Révai Miklós |
|
|
|
|
|
Ferenczy Teréz emléke Ifjú valál, de nem volt örömed,
Szívedben csak a fájdalom lakott.
Mások alig ösmernek könnyeket,
S neked az ég oly sok könnyet adott!
|
|
|
Lithvay Viktória |
|
|
|
|
|
Feltámadunk! (egy hitszónoklat után) Feltámadunk, e szép igéret
Hangzik fülembe untalan.
A síron túl is van hát élet,
A szenvedés ott sem ér véget,
Ha itt a szív boldogtalan.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Beteg vagyok... Beteg vagyok, és ismét, ismét,
Mindig e szó van ajkamon,
A keserű üröm pohárt hát
Egy cseppig ki kell hajtanom.
|
|
|
Bálintffy Etelka |
|
|
|
|
|
Északon. Drammen táján Norvégiában
Járok a fjord körűl magam:
Nézem, hogy a napfényes víznek
Mily csodás smaragd tűkre van.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Nőm halálakor. Beteg volt szegény, - nagy keservek
Ütöttek házunkon tanyát:
A lelkem sírt, ha vigasztaltam
A hervadó, szelíd anyát.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Az halálról való emlékeztetés. Ember emlékezzél az szomorú halálról,
Emlékezzél az halálnak rövid órájáról;
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod!
|
|
|
Batízi András |
|
|
|
|
|
Angyalok. E földi élet csak küszöb
Egy fényes, magas Lét felé,
Midőn a lélek boldogan
Jut Istennek színe elé.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
|
|
Szerző
Haza
Előző oldal