|
|
Versek az életről
|
|
|
|
Az Illés szekerén Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
A vaáli erdőben Odalenn a mély vadonban,
A csalános iharosban,
Félreeső völgy ölében,
Sűrű árnyak enyhelyében;
|
|
|
Vajda János |
|
|
|
|
|
Letészem a lantot Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
|
|
|
Arany János |
|
|
|
|
|
Ó, forgó földünk! Ó, forgó földünk! - ostoba
Játékok legbúsabbika!
Röpít a Végzet ostora
Tova, vén pördülő csiga!
Csak pörget egyre, konokon,
A végtelenben féktelen,
S vak surranásod monoton
És céltalan és végtelen.
|
|
|
Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
Őszikék Olvasó, ha fennakadsz, hogy
Könyvem címe "Őszikék",
Tudd meg: e néven virágok
Vannak ősszel, és - csibék.
|
|
|
Arany János |
|
|
|
|
|
Miért? Ti kérditek, miért vagyok?
Miért kelek fel újra?
Hogy lássam, mint a kósza szél
a lányok aranyos, finom haját
könnyes arcukba fújja.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Innen a szobámbul Ott szemben laknak. Egy zöld lámpa ég.
És jól belátni innen a szobámbul.
Csend, béke. Kávé és lámpás idill.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Már megtanultam Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
A kulcs Szobám kulcsát a tengermélybe dobták,
és nem mehetek most haza.
Egy tenger lett a távol,
és tenger szívem panasza.
|
|
|
Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Epilogus Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon`...
Legfölebb ha omnibuszon.
|
|
|
Arany János |
|
|
|
|
|
Tiszta szívvel Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Az egerek Szegre, morály! bíztos hajlék, amelybe vonúltunk.
Lássunk munkához, rágjuk a hír fiait!
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
Március A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet...
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
A reményhez. Ha idő az örökséggel
Irtózva ölelkezik.
Ha a halál az élettel
Végső harczot küzködik...
|
|
|
Kisfaludy Károly |
|
|
|
|
|
Ha férfi vagy, légy férfi... Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
Élet
Szerző
Idő