Az elmúlt egy hónap új versei

Ady Endre

A föltámadás szomorúsága

Piros, nagy köd-tályogok közül
Sunyított rám a csalfa Nap,
Midőn így szólék:
Kelj föl és légy szabad.

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

Az elzárkozott

Kertem alatt ha kimégy a rétre, leányka, s az ajtót
Zárva s szökőkutamat víztelen állva leled;
És zaj nélkül az ernyőket, hol máskor öröm zeng...

Tovább...

Somlyó Zoltán

Letört gally a porban

Sötét hajam ma, vagy holnap
úgy lehull, mint a tölgyfalevél.
Mindenemből csúful kifosztott
az a nyár, Mea, és ez a tél.

Tovább...

00

Endrődi Sándor

Anyám emléke

Most, hogy a fájdalom,
Mint tenger viharja, átzajlott lelkemen,
S szívemre sivatag béke nyugalma szállt:
Most hadd emlékezem.

Tovább...

00

Péczeli József

Favágó, Mercurius

Egy víz partján egykor egy jobbágy fát vága,
S némely száraz ágért egy fűzfára hága.
Azonban fejszéje, melyet kölcsön kére,
Kezéből beesett a víz fenekére.

Tovább...

00

Ady Endre

Dal a boldogságról

Üzen a szomoruság,
Valómnak ez az ódon haditársa:
Gondoljatok mindig másra,
Ti, gyanitók,
Boldogság-gyanitók.

Tovább...

00

Somlyó Zoltán

Örvény

Mi eddig lelkemből kiégett,
azt soha vissza nem kapom!
A folyó medréből kilépett
s fölborította csónakom.

Tovább...

00

Reményik Sándor

Hát ők?

Heteken át,
Hosszú heteken át,
A lebocsátott függönyökön át,
A haldokló nyár s a születő ősz
Egy-egy elsikló sárga sugarát
Fogta csak fel szemem.

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

A közelgő veszedelmeknek iszonyú csapásit képzelő szivnek panasszai

Hogyha az erdőkön lett volna világra jövésem,
S ott egyedül lettem volna reszketve magam,
S a zuggó fák közt rettegtem volna vadaknak
Ordító szavokat, s küszködözéseiket,
Ily vad borzasztó esetek közepette meghuzván
Én magamat, nyelvem forgana szótalanúl.

Tovább...

00

Gyóni Géza

Uj város előtt

Város, város, ahová most
Életemnek furcsa sinjén
A vonatom berobog,
Egy magányos félfülkében
(Ennyi jutott, tudod, nékem)
Szüntelen rád gondolok.

Tovább...

00

Ady Endre

Arat a magyar

Árkokban s délben kuruttyol a béka
S csüggedt arató,
Prometheusznak paraszt ivadéka,
Meg-meglopja rohanva a Napot.

Tovább...

00

Ady Endre

Anya és leánya

Anyám, az arcod úgy tüzel most
S könnyeidet rejtegeted:
Vajjon mi van édes apámmal?
Megint beteg?

Tovább...

00

Reményik Sándor

Az örök liften

A föld öle s a csillagok között
Tornyosul sok-sok világ emelet,
Közöttük az örök lift egyre jár
És halkan búg a Mindenség-motor.

Tovább...

00

Tompa Mihály

Ősszel születtem...

Ősszel születtem én, tavasz leend,
Mikor reám esteledik!
Sárgult falomb állott bölcsőm felett,
Koporsóm majd rózsák fedik!

Tovább...

00

Somlyó Zoltán

Vers, cim nélkül

Szélvihar elvitte
szines keszkenőmet.
Órám mutatója
szerelmes időmet.

Tovább...

00