Éhség
Tragédia lejárta rég magát,
Lássunk mostan egy kis komédiát!
'Pajtás, te ettél, véres a fogad;
S mi szenvedünk éhségi kínokat.
Csikorog a tél,
Szegény farkas fél,
Hogy éhesen marad,
Pecsenyét nem harap.
Fut a havon keservesen,
De nincs terítve seholsem.
Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
Megint jön a veszély tele
Felhő az égen felfele, -
Sohasem történt még ez,
Hogy egész tavaszon-nyáron
Tenger zúg a láthatáron,
Melly bennünket kivégez.
Hull a völgyi lakos, s fagyökérből gyúrja falatját.
Fűrészpor-kenyeret falna, ha lenne neki.