|
|
Legnépszerűbb versek
|
|
|
|
A föl-földobott kő Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
A Dunánál A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
Lélektől léleklig Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
|
|
|
Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
A kutyák dala Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
Sors, nyiss nekem tért... Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkûl e
Nemes láng, amely ugy hevit.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
Nekünk Mohács kell Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány - népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
|
|
|
Ady Endre |
|
|
|
|
|
Élet. Bármerre is, tekint a szem,
Mindenütt: élet! élet!
Rózsás öléből hinti szét
Anyánk, a nagy Természet.
|
|
|
Réthy László |
|
|
|
|
|
Szózat Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
A csípős versekből A rendjelet megérdemelni,
Nem kell ehez szív, - csak egy kéz, mely ád...
|
|
|
Rudnyánszky Gyula |
|
|
|
|
|
|
|
Haza