|
|
Legnépszerűbb versek
|
|
|
|
Születésnapomra Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse...
|
|
|
József Attila |
|
|
|
|
|
A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
Azt mondjátok... Azt mondjátok, nincs dalaimban érzet,
Nem érzi szívem, lantom mit beszél,
Képzelet mind, mit szenvedélyes hangon
A dal a lélek mélyibül regél.
|
|
|
Wohl Janka |
|
|
|
|
|
Gyertyám homályosan lobog... Gyertyám homályosan lobog...
Magam vagyok...
Sétálok föl s alá szobámban...
Szájamban füstölő pipám van...
|
|
|
Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
A barátság Ti, legszebb órái lefolyt életemnek,
Kik hű barátokat adtatok lelkemnek,
Mikép rajzoljalak tábláján szívemnek?
Titek áldlak, míg foly egy cseppje véremnek!
|
|
|
Kis János |
|
|
|
|
|
Nincs válasz Öreg bölcs, mondd csak: Míg mi a halottat,
A szenvedőket telehintjük könnyel:
Az Isten, aki mindnyájunknak atyja,
Mért nézi mindezt jéghideg közönnyel?
- Nem tudom!
|
|
|
Ábrányi Emil |
|
|
|
|
|
A csók Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a lányt és a kerevetet.
|
|
|
Kiss József |
|
|
|
|
|
Kapaszkodó ifjú Ne csüggedj, ifjú, bárha gáncsuk ér.
Ma halhatatlan író lehet bárki.
|
|
|
Palágyi Lajos |
|
|
|
|
|
A` Róka és a` Szőlő Látván az éhes róka egy Szőlő-lugast,
El kezd ugrálni a` finom gyümölcs után...
|
|
|
Ungvár-Németi Tóth László |
|
|
|
|
|
A vén cigány Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
|
|
|
Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
Születésnap